Május 10-én a század kijelölt állománya már repülőgéppel indult Tatárszentgyörgyre egy relatíve ritka, de annál összetettebb küldetésre. A feladat ezúttal utánpótlás légi úton történő célba juttatása (teherdeszant) volt. Torma Béla őrnagy, a gépszemélyzet parancsnoka kifejtette: „A feladat igen alapos felkészülést és koncentrációt igényel a repülőszemélyzet minden tagjától. Jelen esetben kihívást jelentett, hogy az összes, az An-26 típus által alkalmazható teherváltozat kidobásra került. Ráadásul eltérő magasságokról, eltérő ejtőernyő nyitási módokkal.” A rendszeresített teherváltozatok: PDUR-47 (láda), PDSZB-1 (hordó), PGSZ-500 (raklap) voltak. Az utánpótlást tartalmazó ládákat és hordókat, melyek kiképzési célból homokkal és vízzel voltak töltve, a Szállítórepülő Harckiképzési Utasítás SzHU-72 osztályozási irányelvei alapján jó és kiváló eredménnyel sikerült a kihelyezett dobási pontra juttatni. Vermes László százados, a Repülő Műveleti Főnökség ejtőernyős kiképző tisztje ezzel kapcsolatban megjegyezte: „Ez egy nagyon hasznos képesség, mely biztosítja, hogy nagy távolságra is képesek vagyunk a csapatainkat – legyenek azok mélységi felderítő, elszigetelt vagy a megközelíthetetlen terep miatt másképp utánpótlást fogadni nem tudó egységek – gyorsan és pontosan ellátni a szükséges anyagokkal és eszközökkel, melyek akár a túlélést is jelenthetik számukra”.

A három nap tanulságait és eredményeit kielemezve kijelenthetjük, hogy az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis Szállítórepülő százada, ismét megmutatta, hogy a csapatmunka és a megoldásra törekvés, földön és égen egyaránt értékes erény.

Fotó-videó/cikk: An-26 század